Nyomtatás

Az esztergomi zeneoktatás másfélszáz éves története

Esztergomi Állami Zeneiskola 1962-

Az 1962-ben állami zeneiskolává alakult intézmény gyors fejlődésnek indult. A zeneiskola Pilismaróton tagiskolát nyitott, mely 1966-ig működött. Az 1964-es tanév végén Dr. Sztárcsevich László - 27 esztendő után - megvált az iskola igazgatói posztjától. Őt Szabó Tibor követte az intézmény élén. A korábban mostoha anyagi körülmények normalizálódásának köszönhetően a zeneiskola a szakmai építkezés évtizedei elé tekinthetett.

Szabó Tibor a Budapesti Népművelési Intézet Zenei Osztályáról 1962-ben került a Labor Műszeripari Művek Balassa Bálint vegyeskara élére. Fontos célként tűzte maga elé, hogy a rangos kórus vezetése mellett, a zeneiskola igazgatói székét megpályázva, a város zenei életét hatékonyan szervezhesse. A Labor MIM Balassa Bálint vegyeskar utánpótlásának biztosítása érdekében a zeneiskola növendékeiből 1966 januárjában gyermekkórus alakult.

Az zeneiskola szakmai életében is egyre több eredmény mutatkozott. A korábban túlsúlyban lévő zongoratanítás mellett a többi hangszer oktatása is fejlődésnek indult. Ez a későbbiekben tervezett kamarazenekar beindulását segítette elő. Sajnos a megfelelő létszámú szaktanár hiányában a tanári kar jelentős része Budapestről járt Esztergomba tanítani, ami komoly gondokat okozott az oktatók hosszú távú megtartását illetően.

Az intézménynek továbbra is elhelyezési gondjai voltak, hiszen a Művelődési Háznak csak néhány kicsi és rosszul fűtött terme állt rendelkezésre. A zeneiskola oktatási kapacitásának bővítése a meglévő helyiségekben elképzelhetetlen volt, ezért a városi tanács művelődési osztálya a Szabad Május sétány 12. szám alatti épületben biztosított néhány - korábban a Városi KISZ-bizottság által használt - termet.

Eredetileg az Esztergomi Hajós Egylet csónakházaként működő épületben társbérletként két magánlakással és a csónakházzal kellett osztoznia a zeneiskolának. A magánlakások birtokba vétele hosszasan elhúzódó egyeztetések eredményeként csak lassan, 1966-ban és 1973-ban valósult meg.

1970-ben Szabó Tibort kinevezték a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárává, ezért a zeneiskola vezetését Reményi Károly vette át, aki szolfézstanárként 1965 óta vett részt tevékenyen az intézmény szakmai életében. 

Reményi Károly nevéhez fűződik az 1960-as évek végén bevezetett iskolai tehetségkutatás, melynek eredményeként számos tehetséges növendék került a zeneiskolába. A nehézségek ellenére az iskola döntő szerephez jutott Esztergom város művelődési életében.1972-re már 12 tanárral és 264 növendékkel rendelkező zeneiskola a meglévő tanszakok mellett zeneóvoda, brácsa, cselló, gitár, oboa, klarinét, fagott, trombita, kürt, harsona és kamarazene tanszakokkal bővült. A növendékek minden évben eredményesen vettek részt a város kulturális eseményein, a Megyei Kamarazene Fesztiválokon és a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem rendezvényein.

SZABÓ TIBOR (Fehérgyarmat, 1937 - ) ének- és zenetanár, karnagy

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. 1961-1964 a Népművelési Intézet zenei osztályán az ifjúsági énekkarok felelőse, 1964 és 1970 között az Esztergomi Állami Zeneiskola igazgatója. 1962-1984 az esztergomi Balassa Bálint Énekkar karnagya, 1970-1996 a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti Tagozatának főiskolai tanára. 1970-1989 az énekkar-, 1989-1996 a szimfonikus zenekar vezetője, 1977-1982 a zeneelmélet tanszak tanszékvezetője, 1996-1997 a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai ének-zenetanár és karvezetőképző tanszakának mb. tanszékvezetője. 1981-2003 a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatója, 1981-2007 a szimfonikus zenekar karmestere. Németországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban tanított. 1978-1990 a bostoni Kodály Intézet, később a Hartford University vendégtanára. 1990-1996 a Zenetanárok Társaságának alelnöke, a Magyar Zenei Tanács elnökségének tagja. 2002-2003 a Művészeti Szakközépiskolák  Szövetségének elnöke.

   

 

Untitled Document