Az esztergomi zeneoktatás másfélszáz éves története

Államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola 1937-

A súlyos anyagi nehézségekkel küzdő zeneiskola újjászervezésére Brenner Antal városi főjegyző és Kazacsay Tibor országos zeneiskolai szakfelügyelő közreműködésének köszönhetően 1937-ben került sor. Az intézmény igazgatója Dr. Sztrácsevich László lett. A megújult zeneiskola első tanéve 1937. szeptember 10-én 4 tanerővel és 19 növendékkel indult el a Hősök terén lévő Szent István elemi iskola két tantermében. A stabilizálódott tanári karnak és a növekvő növendéklétszámnak köszönhetően a bánya támogatásával 1939. október 1-én megalakult a zeneiskola dorogi fiókintézete, ahol zongora és hegedű tanszakon indult meg a tanítás.

Az újjáalakult zeneiskola igazgatósága széles program megvalósítását tűzte ki célul. Tanulási lehetőséget kívánt biztosítani az ifjúságon túlmenően a felnőtteknek is, ezért a normál oktatás mellett szabadiskolai formát is bevezetett, ahol a jelentkezők könnyített tanterv segítségével sajátíthatták el a legszükségesebb zenei ismereteket. A szülők és az érdeklődők zenei igényeit pedig tanárok és fővárosi művészek részvételével rendezett bérleti hangversenyek segítségével kívánták kielégíteni.

A zeneiskola dorogi fiókintézetének megszervezése tovább bővítette a lehetőségeket. A régi bánya iskolájának termeiben hegedű és zongora szakon indult el a tanítás. A szépen fejlődő szakmai munkát minduntalan gátolták a szűkös anyagi lehetőségek. Esztergom város minden igyekezete ellenére az iskola végleges elhelyezése nem volt megoldott, így a folyamatos költözések és a több helyen való tanítás jellemezte az intézmény működését.

A szakmai munka minden nehézség ellenére megszakítás nélkül folyt. Tanári- és növendék hangversenyek bizonyították a végzett munka eredményességét. 1942 júniusában a tanévzáró tantestületi értekezleten 10 év után ismét felvetődött egy zenei óvoda létesítésének gondolata, melynek megvalósítására kellő jelentkező hiányában most sem kerülhetett sor. A következő tanévben a képzettebb növendékek számára megkezdték a kamarazene oktatását, majd megindult a tanítás a gordonka szakon is.

1943-ban felvetődött annak gondolata, hogy Párkányban a dorogihoz hasonló fiókiskolát nyissanak. Az ügy érdekében az iskola plakátokon toborozta a növendékeket, azonban a jelentkezők alacsony száma miatt a fiókiskola megnyitása elmaradt. A város ismét foglalkozott azzal a gondolattal, hogy saját kezelésbe vegye az iskolát, megszüntetve annak magán jellegét. Az anyagi lehetőségek hiánya - mint már annyiszor -  most is meggátolta az elképzelés megvalósulását. A háború okozta mostoha körülmények fokozatosan rontották az intézmény működési körülményeit.

A dorogi fiókintézet 1944/1945. tanévben szüneteltette működését, mert Vörösné Kamarás Lívia zongoratanárnő foglalkoztatása akadályokba ütközött. Az iskola épülete 1944. december 23-án a bombázások következtében megsérült, ezért ekkortól a tanítást az igazgató lakásán folytatták.

A háború után 1945-ben ismét megindult a tanítás Dorogon és az esztergomi intézet helyzete is megszilárdulni látszott. Ebben nagy szerepet játszott a megszálló szovjet hadsereg a zeneiskola irányába tanúsított jóindulatú viszonyulása. Újra rendszeressé váltak a növendék- és tanári hangversenyek, így 1947 áprilisában az újjászervezés tizedik évfordulójának tiszteletére immár a huszadik növendékhangversenyt rendezte meg a zeneiskola. A szakmai munka sikeréhez hozzájárultak az országos szinten bekövetkezett kedvező változások. A zeneiskolák országos szövetségbe tömörültek és rendszeres tanulmányi versenyek rendezésével járultak hozzá a pedagógiai munka eredményességéhez. E versenyek legjobbjai a Zeneakadémia dísztermében rendezett hangversenyen mérték össze tudásukat. A  zeneiskola már az első ilyen versenyen igen szépen szerepelt.

Sajnos a kedvező fejlemények ellenére sem rendeződött a zeneiskola tartós elhelyezésének égető problémája, így a város helyszükségleteinek függvényében többszöri költözködésre kényszerült. Az intézmény működési feltételei alig feleltek meg a minimális elvárásoknak, ezért az igazgató 1951 októberében zongorákat, bútorzatot, felszerelési tárgyakat és 4 megfelelő helyiséget kért a megyei tanács népművelési osztályától. 1952 augusztusában a zeneiskola ennek eredményeként 3 helyiséget kapott a művelődési otthonban. A változó jogszabályi környezet következtében a zeneiskola tantestülete zeneoktatói munkacsoporttá, majd 1955-ben munkaközösségé szerveződött. Ettől kezdve „Esztergomi Zenepedagógus Munkaközösség Zeneiskolája” néven szerepelt.

Az 1960-as évek elejére mind erőteljesebben vetődött fel az iskola tanácsi kezelésbe vételének igénye, melynek eredményeként a munkaközösség 1961. augusztus 31-ével megszűnt. A zeneiskola tanácsi kezelésbe került, „Művelődési Ház zeneiskolája” néven folytatta munkáját. A következő tanév végén 1962 júliusában újabb fordulópont következett az iskola életében: Állami Zeneiskolává alakult át.  Nyolc álláshelyet kapott és 200 növendék felvételét engedélyezték számára. Az új megnövekedett lehetőségek szinte azonnal éreztették hatásukat, a növendéklétszám tekintetében is, amely egyik évről a másikra megduplázódott.