Az esztergomi zeneoktatás másfélszáz éves története
- Az esztergomi zeneoktatás másfélszáz éves története
- Esztergomi Dalárda 1863-1875
- Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesülete 1883 - 1900
- Brenner Júlia Zongoraiskola
- Államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola 1928-
- Államilag engedélyezett és városilag segélyezett zeneiskola 1937-
- Esztergomi Állami Zeneiskola 1962-
- Zenei Együttesek fejlődése 1960-
- Zeneiskola építése 1982-
- Esztergomi Zenede 1990-
- Zsolt Nándor Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola 2005-
- Minden oldal
Brenner Júlia Zongoraiskola
Az 1900-as évek elejére végleg elhalt Esztergomi dal- és zenekedvelők egyesülete nagy űrt hagyott maga után, melynek betöltésére csak az 1916-ban alakult Városi Zeneegylet tett kísérletet. Ebben az időben a város zeneoktatását - szervezett formában - a Brenner Júlia nevéhez fűződő magán zongoraiskola látta el. Esztergom gazdasági és társadalmi felvirágzásában vezető szerepet betöltő Brenner család gyermekeként, Brenner Júlia méltó módon karolta fel a zeneoktatás ügyét.
Esztergom török hódoltság utáni újjászületéséhez és megerősödéséhez nagymértékben járultak hozzá a város kiemelkedő polgárcsaládjai. Ezen családok közé tartozik a Brenner család is. A nagy múltú Nitter József által alapított, majd a Nitter családba beházasodott Brenner József fűszernagykereskedő által üzemeltetett "Vörös rák" nevet viselő kereskedés, az egész környék élelmiszer ellátását biztosította. A figyelemre méltó gazdasági sikerek mellett a 11 gyermekkel megáldott Brenner család a város kulturális és társadalmi életében is vezető szerepet töltött be.
A számos szervezetben vállalt tagság mellett a családfő Brenner József, a város képviselőtestületében, mint választott képviselő is tevékenykedett. A család gazdag kulturális életére jellemző, hogy mind a 11 gyermek zongorázott. Brenner József az üzlet vezetése mellett sokat törődött gyermekei szellemi fejlődésével, taníttatásukkal.
Részben az inspiráló családi környezetnek köszönhetően Brenner Júlia a kilencvenes években beiratkozott a pesti Nemzeti Zenedébe. Fennmaradt naplója szerint a pesti lányok között kisebbségi érzéssel küszködött, de kiváló tehetsége és szorgalma minden akadályt legyőzött. Az első években naponta utazott vonattal Pestre, majd amikor Róza nővére férjhez menve Pestre költözött, náluk lakott. Igen érzékeny idegrendszerű, nagyon választékosan öltözködő művészlélek volt. A zene teljesen kitöltötte életét, ezért tanulmányai befejeztével elhatározta, hogy nem megy férjhez. A főiskolán 1902-ben végzett, és ezután szülei tanácsát kérte, hogy hazatérjen-e Esztergomba. A szülők háromoldalas, a lehetőségeket mérlegelő válasza jellemző bölcsességükre és haladó szellemükre. "A vagyon pusztulhat, de a tudás megmarad. ...Gyere haza, nekünk nem leszel terhünkre, esetleg új zongorát is vehetünk és ha tanítani akarsz, ezt is megteheted... Szerető Atyád és Anyád Brenner József és Róza". Júlia így hazatért és ekkor nyitotta meg magán zongoraiskoláját a Sissay u. 1. sz. házban, ahol 2 szobát bérelt sógorától - dr. Prokopp Gyulától - a tanítás céljaira. Júlia az induló zongoraiskola népszerűsítéséért nyomtatott hirdetést is szétküldött a tandíjak megjelölésével.
1903. október 11-én - mint egy korabeli fennmaradt meghívó mutatja - az "Esztergomi Kaszinóban hangversenyt adott Rákóczi emlékezetére, ahol Rákóczi kesergőjét és a Rákóczi-indulót zongorán elő adta". Mellette szavalatok egészítették ki az ünnepélyt. 1904 januárjában hangversenyt adott a kereskedő ifjak könyvtáralapjára. Az erről szóló köszönő levél is fennmaradt. Minden év végén vizsga hangversenyt rendezett a Kaszinó nagytermében tanítványaival. Az I. világháború kitörése után létesített rokkantalap segítésére több jótékonysági hangversenyt is adott. Fennmaradt egy 805 koronáról szóló nyugta, melyen megköszönik Júlia adományát. Szintén az első világháború alatt indult meg a Szt. Tamási szegény gyermekek élelmezésére indított kezdeményezés, mely a gyermekek élelmezéséről gondoskodott. Ezt az ügyet is felkarolta, amiről szintén elismerő levél tanúskodik.
Brenner Júlia magánzongoraiskolája közkedvelt volt, de az elért eredmények dacára is sajnálta, hogy csak a jómódú családok gyermekei tanulhatnak zenét. Ezért minden törekvése arra irányult, hogy városi zeneiskola alakuljon.
Brenner Júlia törekvései megegyeztek Buchner Antal, a Bazilika karnagyának hasonló kezdeményezésével, aki 1928-ban létre is hozta Esztergom első szélesebb alapokon nyugvó zeneiskoláját. A zongaratanításra Brenner Júliát kérte fel, aki így örömmel csatlakozott az iskolához. Sajnos Esztergom még nem ismerte fel kellő mértékben a zeneoktatás támogatásának fontosságát. Az iskola anyagi gondokkal küzdött, ezért Buchner saját zsebéből fedezte a hiányokat. Júlia egy évi tanítás után megvált az iskolától és folytatta magán zongoratanítást, már az új lakásán a Mátyás király utca 29. szám alatti házában. Magánéletében nagy változást jelentett a Brenner ház leégése, majd annak újraépítése, végül eladása, éppen 1930-ban. Az új, saját otthon, mely magániskolájának helyet adott, ezekben az években épült. Ezután ide jártak tanítványai, akiket a zene szeretetén kívül a pesti Főiskola követelményei szerint készített fel nemcsak a technika elsajátítására, de zenetörténetre, szolfézsra is.
Az 1930-as évek általános szellemi fellendülése Júliát is visszavezette régi álmához, 1937 áprilisában beadott a Városházára egy tervezetet "Nép-zene iskola" címen. A város főjegyzője testvére, dr. Brenner Antal volt, aki az ügyet azonnal felkarolta. 1937. június 5-én már a Vallás- és Közoktatási Minisztériumot képviselő, szintén esztergomi származású Kazacsay Tiborral megegyeztek a zeneiskola újjászervezéséről. Az igazgató Sztárcsevich László, a zongaratanár Júlia lett. 1937 szeptemberétől itt tanított, egészen 1950-ig. Ekkor nyugdíjazását kérte, de lakásán még - 1960-ban bekövetkezett haláláig - 84 évesen is tanított.