Az esztergomi zeneoktatás másfélszáz éves története

Esztergomi Dalárda 1863-1875

Esztergom város kulturális élete az 1860-as évek elejétől újraéledt. Az iskolai nyelvgyakorló egyesületek és önképző körök mellett fontos közművelődési szerephez jutottak az egyletek, társulatok. Világi, de elsősorban egyházi személyek voltak, akik összefogták Esztergom tudományos, gazdasági és művészeti élete iránt érdeklődőket. Sorban alakultak az egyletek, társulatok. Ennek a folyamatnak részeként alakult meg 1863-ban az Esztergomi Dalárda.

Az 1840-es évek elején Havi Mihály népszerű énekes által létrehozott első dalárda után országszerte folyamatosan alakultak az önképzést és szórakozást egyaránt szolgáló dalárdák. Néhány lelkes tanár szervezőmunkájának köszönhetően 1863-ban Esztergomban is létrejött a dalárda. Bellovics Ferenc és Klinda Rezső gyűjtötték össze a férfiakat, akik nemcsak énekeltek, de anyagilag is segítették az egyletet. Komoly szervezőmunkával 310 tagot toboroztak. Belőlük szerveződött a három tagsági forma: a működő, a pártoló és a tiszteletbeli tagok. A tagokból alakult ideiglenes választmány elkészítette az alapszabályt, melyet a Magyar Királyi Helytartótanács 1865. április 12-én jóváhagyott.

1865. augsztus 6-án tartották meg az alakuló közgyűlést a Fürdő vendéglő nagytermében, a meghívott működő és pártoló tagok részvételével. Bellovics Ferenc ideiglenes elnök ismertette az alakuló Esztergomi Dalárda egylet célkitűzéseit. Dalestek szervezése, hangversenyek tartása, nagyobb zeneművek előadása, új dalok komponálása, az ifjúság bekapcsolása az egyleti életbe. Minden egyleti tagnak jogában állt a felállítandó énekiskolába egy fiút és egy leányt küldeni. E feladatok ismertetése után megalakult az új dalárda tisztikara és igazgató választmánya. Elnökéül Szántóffy Antal esztergomi kanonokot jelölték. - Sokan kedvelték a haladó szellemű papot, aki józsefvárosi plébánosként 1849. október 6-án Batthyány Lajos holttestét éjjel titokban a ferencrendiekhez szállította és ott Dank Agáp házfőnök segítségével eltemette. 1861-től a kanonok Esztergomban működött. - Az alelnöki tisztet is közkedvelt férfi töltötte be, Seyler Károly főszékesegyházi karnagy személyében, aki 1841-től évtizedekig nagy szakértelemmel és odaadással végezte munkáját. Közel 200 egyházi műve mellett szimfóniák, nyitányok, quartettek sora bizonyította rátermettségét. Az első karigazgatói tisztet Bellovics Ferenc reáltanodai tanár, a másodikat Klinda Rezső főelemiiskolai tanár töltötte be.

Esztergom városának közéletében vezető szerepet betöltő legjelentősebb ügyvédek, orvosok, mérnökök, vármegyei- és városi tisztviselők lettek az igazgató választmány tagjai. A tiszteletbeli tagok sorában olyan neveket olvashatunk, mint: Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Reményi Ede és Ábrányi Kornél.

A dalárda állandó helyiségeként a Fürdő vendéglő nagy- és kisterme szolgált. E helyen rendszerint havonta egyszer, valamint jelentősebb alkalmakkor ültek össze az egylet tagjai.

A szervezeti élet első megmozdulása is jelentős volt. 1865. augusztus 26-án Liszt Ferenc érkezett látogatóba a hercegprímáshoz. Ez alkalomból a „zenekirályt” esti énekkel tisztelték meg. Rövidesen berendezési tárgyakkal is gyarapodtak. Szekrényeket, székeket, hangjegytartókat és zongorát vásároltak. A működő tagoknak jelvényeket terveztettek. Az egyesületi élet részeként rendszeresen tartottak jótékony célú előadásokat, hangversenyeket és szerveztek táncestélyeket.

A dalárda életének kiemelkedő eseményei közé tartozott 1865-ben a pesti zenede negyedszázados jubileuma, mely alkalomból a Városligetben nagyszabású ünnepséget rendeztek. Itt az Esztergomi Dalárda az Aradi Dalárdával együtt aratta a legnagyobb sikert.

1867 őszétől a Dalárda élete új színfolttal gazdagodott. Szeptember 10-én az igazgató választmány ülésén hegedű- és női énektanoda felállítását határozták el. Kimondták, hogy a helyiségre, taneszközökre, a tanárok fizetésére fordítandó összeget a tandíjakból, valamint a költségvetési feleslegből fennmaradó pénzből fogják fedezni. Felvétel az intézetbe csak az egylet valamely tagjának ajánlására történhet. A tanfolyam kezdete november 1. 

A tanárok díját heti 3 órai tanításért egyenként évi 50 forintban határozták meg. A tanítás az énektanodában Hulényi Ferenc vezetése mellett hétfő, kedd és csütörtöki napokon volt. A hegedűoktatást Klinda Rezső végezte hétfő, szerda és pénteki napokon a városi elemi tanoda termeiben.

Az 1868. évben immár negyedik alkalommal Debrecenben megrendezésre került országos dal- és zeneünnepen, az Esztergomi Dalárda nagy sikerrel szerepelt, hiszen a rangos kórusok között a második helyet szerezte meg.

A debreceni találkozóra elkészült az egylet zászlaja is: égszínkék színű selyem ezüst bojtokkal és aranyhímzésű fehér selyemszalagokkal. A zászlóra csupán az "Esztergom" szó, a szalagokra pedig egy jelige került. A zászlóavatót 1868. szeptember 6-án tartották.

„…Másnap volt az ünnepély valódi fénypontja. Reggel 9 órakor történt az ünnepélyes kivonulás a Városház térről a díszesen épített dalcsarnokhoz. Az idő is kedvezvén, az egész város talpon volt, hogy tanúja legyen az impozáns látványnak. Mintegy 1300 dalár sorakozott több mint 40 fényes egyleti zászló alá, s minden egylet tagjai más-más jelvényt viselvén, a különféle tollas fövegek s a magyar öltözetek festői látványt nyújtottak. Zeneszó mellett történt a felvonulás, mely csaknem egy órát vett igénybe. Az előadás 10 órakor vette kezdetét s midőn a dalárok Erkel Ferenc vezénylete alatt elkezdték a Kölcsey-himnuszt énekelni rézfúhangszerek kísérete mellett: a 9-10 ezer főre tehető hallgatóság harsány éljenzésekkel üdvözölte a dalművészet képviselőit…”

„..A második arany érem díjat az Esztergomi Dalárdának ítélték oda. A bíráló bizottság ez ítélete mellett egyszersmind kijelenti, hogy habár az Esztergomi Dalárda előadásában mind ama művészeti kellékeket s tulajdonokat feltalálta, melyek azt az előbbi egylettel első díjra való érdemesítés színvonalára emelte, minők a hanghordozási kellem és tömörség, finom árnyékolás, szabatosság, öntudatos kifejezés és melegség a kivitelben: mindazonáltal tekintve azt, hogy az előadott mű egyöntetűségi voltát annak egyes részeinek másokkal való helyettesítésével pótolta s ennek folytán az első díj odaítélésében, egyöntetűbb igényeknek tartozván hódolni a bíráló bizottság: csakis a második díjnak egyhangú odaítélésével vélte kiegyenlíthetni a külömbözetet…”

1870-ben Szántóffy Antal elnököt nógrádi főesperessé nevezték ki. Áthelyezésével aktív és értő vezetőt veszített el a dalárda. A társasági élet lassan elhalt és újjáéledésére egészen 1883-ig várni kellett.